A Gyűrűk ura és Béta-modell
|
|
Miután már rápillantottunk a Tini nindzsa teknőcök és Béta-modell közötti összefüggésekre, miért állnánk meg ott, miért ne nézzük meg, hogy minden fantasyk atyja és példaképe, a Gyűrűk ura mennyiben épít a Béta-modellre.* A tini nindzsa teknőcökkel persze könnyű dolgunk volt, mert négyen voltak, és színes kendőket kötöttek a homlokukra, így nem volt nehéz feladvány kitalálni, ki milyen színű. A Gyűrűk ura viszont hosszú, rengeteg szereplője van, sőt, némelyikük egész gazdag és ellentmondásos személyiség, egyesek még karakterfejlődésen is átesnek. És persze nincs ember, aki az összes szereplőre emlékezne, különösen most, hogy a Hobbit filmváltozatában teljesen új alakok is feltűntek, hogy végképp elbizonytalanítsanak mindenkit.
Az orkok piros (vagy még inkább: vörös) stílusúak. A dominancia, hatalom, az erő a legfontosabb a számukra. És persze Szauron a legdominánsabb az egész a Középföldén, nem véletlenül írta a gyűrűjére: „Egy Gyűrű mind fölött.” Abban a pillanatban, amikor valamelyik vezetőjük meggyengül, rögtön rátör a következő trónkövetelő. Az orkok között állandó a konfliktus, könnyen egymásra mordulnak.
A tündék sárgák, gyönyörű énekeikkel, szépséges ruháikkal, könnyedségükkel és kedvességükkel. Ha valaki tündék énekét, beszédét hallja, rögtön elámul, elandalodik. Nagy gonddal öltözködnek, a megjelenés, a szépség nagyon fontos a számukra. Könnyedség, elegancia, finomság mind kulcsszavaik lehetnek.
A törpök pedig kékek. Amolyan mérnökök, akik mindent meg tudnak építeni, különleges szerkezeteket hoznak létre. A tárgyak, a dolgok, arany érdekli őket: az általuk készített eszközök nagyon célszerűek, praktikusak, erősek. De mi lenne, ha ezúttal nem csak egy színnel írnánk le a fajokat? A Béta-kérdőív is valójában négy skálát használ egy ember leírására. A színkombinációk így néznek ki: Törpök: kék és zöld A tárgyak iránti heves vonzalmuk mellett a törpök számára a család és a törptársaság nagyon fontos. Idegenekkel szemben gyanakvóak (mint a hobbitok), de régi ismerőseikkel nagyon el tudják magukat engedni (vö. első tivornya Bilbónál). Hobbitok: zöld és kék A zöldség mellett szólnak: béke, harmónia, családközpontúság. A kékség mellett: tárgyak, időbeosztás, rugalmatlanság, anyagiasság. A fő szín a zöld persze, a kék vonások csak másodlagosak. Tündék: Sárga és piros Azért a tündék számára is fontos a hatalom, szeretik ők megmondani, hogy mi történjen (erre vezethető vissza konfliktusuk a törpökkel). De a hatalmat meggyőzéssel, érvekkel, szavakkal próbálják megszerezni, a harc lehetőleg csak a végső eszközük. Orkok: piros Amennyire az orkokat meg lehet ismerni, nekik nincs másik színük. Persze a könyvben (ha jól emlékszem) nem nyerünk bepillantást az ork hétköznapokba, nem látjuk, hogyan viszi iskolába az ork apuka két kislányát, hogyan ünneplik meg az ork nagypapa születésnapját. (Más szóval kissé egydimenziósan –dehumanizáltan -mutatja be a „gonoszt” Tolkien, amivel csak az a baj, hogy a dehumanizálás ősi eszköze a háborús propagandának.) És akkor elérkeztünk az egyes szereplőkhöz. Egy következő posztban néhány főszereplő Béta-profilját fogjuk megvizsgálni - ám az a poszt már haladóknak szól majd. *Természetesen Tolkien számára bizonyos nehézséget jelenthetett a Béta-modellre építeni, minthogy a Béta-modell kifejlesztésének idejére Tolkien már elhunyt. |
Először próbálkozzunk a fajokkal, hátha könnyebben találunk fogást. A hobbitok például biztosan zöldek: egy helyen szeretnek élni, kifejezetten fura dolognak tartják, ha valaki utazgat, mint Bilbó, bizalmatlanok és enyhén távolságtartóak az idegenekkel szemben, a rokonságot és barátságot viszont nagyra tartják, harmonikus, kellemes környezet nagyon fontos számukra. Van bennük egy kis kék beütés is: pontos menetrend szerint élnek, a tárgyaikat, hobbilyukukat, kertjüket ápolgatják. És persze a főszereplők, Blbó és Frodó pont nem ilyenek: más fajok azért mégiscsak hobbitnak látják. Mindez egy fontos tanulságot tartogat a tipológia szakértői számára: a típusok közötti különbségek más emberekkel kapcsolatban, együttműködés vagy éppen vita során derülnek ki. Azaz önmagunkban nem érezzük, hogy rendmániásak vagyunk, csak akkor vesszük észre, ha egy nálunk rendetlenebb ember után kell irányba állítanunk a kiskanalakat és a késeket a terítéken.
