Együttműködés a különböző típusok között

Mindnyájan ismerjük azt az érzést, hogy valakivel jól tudunk együtt dolgozni, és persze azt is, hogy másvalakivel pedig sehogy se tudunk kijönni. Ennek persze sok oka lehet, de az egyik leggyakoribb ok az eltérő vagy éppen hasonló viselkedéstípus. Az alábbiakban azt foglaljuk össze, mely szabályok határozzák meg, kivel hogyan tudunk együttműködni.

1. A hasonló típusba tartozókkal jól tudunk együtt dolgozni

Akik hasonló típusba tartoznak, hasonló értékekben hisznek, hasonló dolgok fontosak a számukra, hasonlóképpen gondolkoznak. Így aztán a munka során az alapvető dolgokban egyetértenek. Így a kékek – például egy projektben dolgozó két mérnök – egyetértenek abban, hogy a részletekben rejlik az ördög, hogy bizonyos dolgokat nem lehet elnagyolni, hogy az adatok megkérdőjelezhetetlenül fontosak.

Ugyanakkor ez az együttműködés nem mindig könnyű: előfordulhat, hogy éppen az azonos értékek miatt vesznek össze a konkrét megvalósításon. A fenti példában szereplő két kék mérnök komoly vitába keveredhet amiatt, hogy más részletkérdést tartanak fontosnak. De még ekkor abban mindenképpen egyetértenek, hogy ezen érdemes vitatkozni.

2. Eltérő típusok közös jellemzői lehetővé teszik az együttműködést

A fenti ábrán látszik, hogy a négy típus alapvetően két dimenzió mentén jön létre: e két dimenzió az aktív és reaktív skála. A pirosat és a sárgát összeköti, hogy mindkettő aktív, cselekedni, változtatni akar, a zöld és kék viszont reaktív, a jelenlegi helyzet fenntartására (vagy legalábbis elviselésére törekszik). A piros és kék feladatközpontú, a sárga és zöld emberközpontú viselkedés. Így pl. egy kék és piros egyetérthet abban, hogy mindketten az előttük álló feladatokra koncentrálnak, objektív szempontok alapján, az emberi tényezőktől csekély mértékben befolyásolva (természetesen a pirosat a lényeg és az eredmény érdekli, míg a kéket a részletek és a kivitelezés).

3. Vannak ellentétes típusok, akik számára nagyon nehéz az együttműködés

Azok a típusok, amelyek egy dimenzióban sem egyeznek, gyakorlatilag nem értik egymást. Így a kék és sárga, a zöld és piros teljes értetlenséggel nézik a másik viselkedését. Ezekben az esetekben nagyon sokat tud segíteni a Béta-kérdőív, hiszen segít megérteni a másik viselkedésének mozgatórugóit, erősségeit, és így jobb együttműködést tesz lehetővé. Így egy sárga megértheti, hogy egy kék nem kötözködik, amikor szőrszálhasogatóan precíz, csupán tökéletességre törekszik, azaz éppenséggel abban erős, amelyben ő (a sárga) nem.

4. Vannak olyan helyzetek, amikor ellentétes típusok is jól együtt tudnak dolgozni

Bizonyos szituációkban viszont az ellentétes típusok jól kiegészítik egymást. Így egy piros főnök asszisztense majdnem mindig zöld, az utasítások a főnöktől jönnek, a beosztott várja őket és szívesen hajtja végre. Egy sárga és kék trénerpáros jól tud együttműködni: a kék főleg az előkészítés és kidolgozás terén működik hatékonyan, míg a sárga boldogan előadja az alaposan előkészített anyagot.

A fenti szabályok a főtípusok együttműködésére vonatkoznak. Az egyes egyéni profilok ismeretében még pontosabban lehet elemezni partnerek, és csapatok együttműködésének lehetőségeit és akadályait.