Vannak, akik jól tudnak együtt dolgozni, és vannak, akik nem. Ha tudjuk, partnerünk milyen típusba tartozik, segítheti az együttműködést. Ilyenkor képesek vagyunk észrevenni saját motivációinkat, prioritásainkat, elfogultságainkat, és könnyebben meglátjuk az értéket mások munkamódszerében. A sorozatban a különböző típusok együttműködési lehetőségeit és nehézségeit foglaljuk össze.
Mi bennük a közös?
A kékek és pirosak együttműködésének alapja a minőség. Míg a pirosak egy feladat célját és az eredményét látják maguk előtt, a kékek képesek kifogástalan minőségben kivitelezni az elképzelésüket. Mind a kék, mind a piros típus feladat-orientált, kevéssé az emberi interakciók finomságaira figyel, mint inkább az elvégzendő munkára. Így hamar egyetértés alakulhat ki a feladat lényegét illetően, a gondok inkább a kivitelezés során jelentkeznek.
Mi a különbség?
A pirosak számára a lényeg, a főbb jellemzők a fontosak. Ők az összképet nézik, az eredmény foglalkoztatja őket, viszont az odavezető út kevésbé érdekli őket. Ezzel ellentétben a kékek szinte csak az odavezető utat látják: úgy vélik, hogy az eredmény a pontosan és precízen kivitelezett minőségben rejlik.
Miből kell engedniük?
Így egy pirosnak legelőször is azt kell megtanulnia, hogy elfogadja a kékek aprólékosságát és fontoskodását. Sőt, tisztelnie kell ezt a vonást, mint olyat, ami hiányzik belőle. A kéknek pedig azt kell tudnia, hogy egy piros eredményorientáltsága segít neki abban, hogy ne tévessze szem elől a célt.
Hol mehet félre?
A pirosak szeretik maguknál tartani a kontrollt, szeretik tudni, hogy az történik, amit ők akarnak. Ezért aztán gyakran nem adnak teret a másiknak, minden részletről tudni szeretnének, és természetesen, ha már tudnak, akkor meg is akarják mutatni, hogy ők az okosabbak - ez persze rendszerint katasztrófához vezet.
A kékek gyakran - szakmai tudásukra büszkén - lenézik a pirosakat, és nem becsülik meg a pirosakból áradó lendületet és eredményorientáltságot. Összekeverik azt, hogy a pirosakat nem érdeklik a részletek, azzal,. hogy nem értenek hozzá, sőt, néha még az is eszükbe jut, hogy a pirosak csak követelőzni tudnak.
Jó példa:
Béla vállalkozó, Iván tervezőmérnök. Béla vett egy telket, amelyen egy társasházat akar építeni. Ő azt adja feladatul Ivánnak, hogy tervezzen egy olyan házat, amely azontúl hogy szép, belefér egy adott költségkeretbe és maximálisan kihasználja a lehetséges beépítési szabályokat. Iván szabad kezet kap mindaddig, amíg Béla feltételeinek megfelel, és így mindenki elégedett.
Rossz példa:
Zsolt menedzser, Mari programozó. Zsolt Mari agyára megy: mindig tudni akarja, hogy milyen megoldásokat alkalmaz Mari, miért pont azokat, milyen lehetséges alternatívák közül választotta ki javaslatait, és így tovább. Mari egyre fokozódó ellenségességgel mutatja be munkáját Zsoltnak, aki egyre bizalmatlanabb: energiájuk nagy része arra megy el, hogy a saját területüket védjék a másiktól.