Mindenki

Hallgatom a rádiót, és benne egy interjúalany azt mondja, hogy "mindenki tart a változástól". Persze rögtön közbe akartam szólni, hogy nem, nem tart mindenki a változástól. 

Ez egy nagyon gyakran előforduló, a legtöbbünkre jellemző gondolkodási hiba: azt feltételezzük, hogy mindenki úgy gondolkodik, ahogyan mi. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy másoknak más értékek fontosak, hogy máshogyan viselkednek, hogy máshogyan gondolkoznak.

Amikor még csak ismerkedtem a DISC-modellel, sokszor aggódva kezdtem bele egy visszajelzésbe, ha számomra nagyon furcsa vagy éppen nem túl előnyösnek vélt viselkedéseket kellett visszajeleznem a kérdőív kitöltőjének. Óvatosan, esetleg körülírásokkal próbálkoztam: "Úgy tűnik, hogy bizonyos helyzetekben előfordulhat, hogy túlságosan is ragaszkodik a szabályokhoz, nem tud engedni az elvárásaiból" Vagy: "leginkább egyedül szeret dolgozni, idegenekkel szemben néha mogorván viselkedhet". "Elképzeléseit nyersen, direkt módon közölheti néha munkatársaival." Ilyen esetekben a teszt kitöltője általában magától értetődőnek vette a jellemzést: "hát persze, a szabályokat be kell tartani, azért vannak, nem?" "Az ember válogassa meg a barátait." "Senki sem szereti a köntörfalazást."

A legnehezebb jellemzéseket is az emberek nem csupán magától értetődőnek vették, hanem jellemzően azt is gondolták, hogy mindenki ilyen, mindenki így gondolkozik.